2013. augusztus 1., csütörtök

out getting ribs


próbálgatom ezeket a szavakat a számon, mint messze meg egyedül és nem értem. nem jut el hozzám a jelentése. a súlya. mindenki menekül innen egyébként, bakó összes barátja, az ismerőseim negyede. szóval most már ő is kedves hozzám. a bakó.

megjelentél a hosszú vékony végtagjaiddal, a barnákkal és a zöldekkel - nevettem. fura, hogy még mindig dühös leszek ha látlak. pedig te már mennyire messze vagy.
 meg kell tudni bocsátani. hogy ne lehessen egy csontváz sem a szekrényben. pedig még lucának sem tudok. nekem ez nehezen megy. nem felejtek elefánt vagyok egy dühös kis elefánt.

nem tudom miért félsz Iván. csak az fél akit még nem hagytak el. amint megtudod hogy mi az a fájdalom már nem reszketsz tőle annyira, nem? én azt hiszem így működöm. nem tudom hány szerelem van az életben. csak azt tudom, hogy nem szabad félni.

angolul fogok tanulni. művészetet. de még nem tudom melyik földrészen. sőt azt sem tudom mikor indulok. most még nagyon bizonytalan itt minden, de a legvalószínűbb hogy manchester 1év és utána szaladok az andrishoz.
tervek azok bizony vannak.. egyébként bánt hogy már nem itt laksz, ez is azt igazolja hogy minden megváltozik és hogy felnőttünk és ez nagyon tud fájni. nem gömbölyödhetek sündisznóvá anyám ölében. hanem bőröndöket kell cipelnem és olvasnom és tanulnom és boldogulnom.
mindezt persze egyedül
teljesen egyedül