2012. november 11., vasárnap

3-ra nagylány leszek

megjavultunk. 
egy szakítás mindig szomorú, nem tudok örülni még azt hiszem. nem tudom hogy tudok-e csak azt tudom hogy nem akarok tőled hosszú levelet olvasni mert összeroppantana. elesnék. bele valami pocsolyába valami pocsolyás helyen. nagyon sok minden történik, és tudom hogy még gondolsz rám és tudom hogy ez egy folyamat, egy seb meg akármi. neked a szavak voltak az erősséged. és tudom hogy nekem is azok, de végtére is ezek csak szavak. csak szavak. amik mögött valami nyálkás bizonytalanságot véltem felfedezni szinte mindig. nem vagyok egyedül, de biankát elküldtem. még sírtam is miatta a héven. közben egy kék szemű férfi bámult nagy együttérzéssel. olyan ez, mint mikor gondolsz valamire, hogy ennél érettebbek vagyunk, ennél már jobban ismerjük egymást de nem. szóval ezért sírtam kicsit. miattad bianka először mióta ismerlek. 
andris épp mosogat megölelném a hátát ha tehetném. 
nem tudom mi ez a szó mánia nálam. csak valahogy most több levelet írok neked mint eddig. és rettegek ettől, hogy egyszer tényleg írok egyet és te elolvasod és válaszolsz én meg beleremegek. nem tudom mi történne akkor. talán sírnának a madarak hogy mégsem lettünk egymáséi, vagy valami hasonló hatásvadász jelenet. olyan ez mint akkor a papuccsal, vagy előtte a lucával vagy a gerdával. kriptonit. láva.
láv a láva láva a láv -a 

1 megjegyzés: