rémálom

lassan a nap is felkel. te meg ájultan alszol odafenn. edvin helyét néha átveszi a bazs mert ő igazán tudott hallgatni. jó pszichológus lesz belőle. szóval az a helyzet hogy megint kihámozódtam magamból. nagyon nagyon nagyon régóta először. karak a lábamon alszik. ádám megelőzi a pánikrohamomat hálás vagyok érte. mit tudnál nekem mondani? mondanál nekem valamit? meztélláb sétálnék haza, de előtte levenném a parfümszagú pólódat. hamarosan elmész, és én nem fekszem melletted. rég éreztem magam ennyire zaklatottnak. azt hiszem nem való nekem ez az érzés. én szabad akarok lenni. teljesen szabad.
nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ember vagy. én vagyok anna? üres vagyok. félek. belebújnék anya ölébe. megállás nélkül zokognék. nem tudok szeretni. nem tudok semmit csak hogy utálom hogy nem tudok kivétel lenni. nem vagyok kivétel. egy vagyok a száz közül, vagy rosszabb. nem vagyok senki
de senki
remegő kézzel tihamért hívtam. nem jutott eszembe más aki megnyugtathatna. üres vagyok és nem nekem nem való senki. de senki.
láthatalanná váltam, most örülnék ha hegedülnél, talán kifutnának a könnyeim is akik idebenn nyomorognak ki akarok sétálni ebből a városból. megint ott lehetnénk attilával a hegy tetején  és néznénk a fényszennyezést
csak tudod pont az a baj. hogy tudok mindent.

pauer gyulával akarok sétálni egy nagy üres mezőn.. megkérdezném hogy mit lehet tenni ilyenkor. mikor minden alatt vagy és nem találod a megoldást. sosem éreztem ilyen félelmet. időutazás.
nem merek elaludni de nem is tudok.
rémálom