36 fokos láz

Olyan sokat gondolok Rád mostanában Attila. A szavaid kinyitják kopottas ablakaimat, mint mikor az asztalon feküdtem meztelenül. Hűvös nyári szellő szaladt be az ablakon. Sok kékre kellett gondolnom, hogy a tűk működjenek. Tihamér szemére gondoltam, aztán a tengerre. 

Vérzik a szívem érted, és ma először gondoltam arra, hogy én vagyok a Judit pontosabban én voltam Ő. Aki megtalálta a zsebedben a Flórának írt verset...aki minden nap a küszöbödön állva várt hogy hazaérkezz. Te mondtam talán a 300. oldalon talán máshol, de a lényeg megmarad. Vártam rád a játszótéren és nem jöttél, pedig a szebbik kalapomat vettem fel miattad.
Ilyenkor vajon, ki az ostoba? Szerintem mindig az, aki várakozik. 
A kiszolgálatottság sosem lehet elegáns. 

Iván képzeld.
Csomagot kaptam otthonról, a mi csodálatos cseresznyefás budakalászunkról. A hatalmas doboz alján megtaláltam Anya régi József Attila összesét amit már évek óta a szekrényemen őrzök. 
Azóta minden este olvasok belőle néhány oldalt. Könnyzápor. Mintha egy hatalmas kútba néznék. Egy hatalmas mély hűvös kútba. 

Más lett a szomorúság is. Sokkal tisztább. Olyan ez mint egy megtisztulás. Azt hiszem nem lehet máshol élni. Mert ez a messzeség mindig fáj, mint mikor meghal az akit szeretünk. Mert most sem fáj kevésbé, ha a Tatára vagy a Papára gondolok és arra hogy milyen érzés volt megfogni a kezüket.

 Egyszer Apa azt mondta, hogy milyen érdekes foglalkozása van a költőknek, azokat a szavakat amiket mi mind ismerünk és használunk olyan sorrendbe teszik, ami másokat boldoggá tesz. Ha ez eszembe jut, mindig vidám leszek. Csak sorrendbe kell tenni a megfelelő szavakat Iván. 

Talán a vasszögek is meghajlanak egyszer.

ülni állni...

Ezt a széket odább tolni,
vonat elé leguggolni,
óvatosan hegyre mászni,
zsákomat a völgybe rázni,
vén pókomnak méhet adni,
öregasszonyt cirógatni,
jóízű bablevest enni,
sár van, lábujjhegyen menni,
kalapom a sínre tenni,
a tavat csak megkerülni,
fenekén ruhástul ülni,
csengő habok közt pirulni,
napraforgók közt virulni -
vagy csak szépet sóhajtani,
csak egy legyet elhajtani,
poros könyvem letörülni, -
tükröm közepébe köpni,
elleneimmel békülni,
hosszú késsel mind megölni,
vizsgálni, a vér hogy csordul,
nézni, hogy egy kislány fordul -
vagy csak így megülni veszteg -
fölgyujtani Budapestet,
morzsámra madarat várni,
rossz kenyerem földhöz vágni,
jó szeretőm megríkatni,
kicsi hugát ölbe kapni
s ha világ a számadásom,
úgy itt hagyni, sose lásson - -

ó köttető, oldoztató,
most e verset megirató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!