a kezedből ittam

fél12 elmúlt és Neked írok, ahelyett hogy Rippl-Rónai művészetét marcangolnám ízekre. Mert akárhogy is van, te jelented nekem a szellemi közösséget, és én meg neked azt hiszem. Talán ez majd elmúlik, vagy elhomályosul, mindenesetre most nem zavar. Minden mate teát megittam amit itthon találtam, most már nem alszom pár napig. Pár napja ugyan azokat a szavakat vágtam Kormos arcába amiket te az enyémbe még évekkel ezelőtt és éveken át. Hogy bizonytalanság, kényszer, menekülés, félelem, aggodalom és ugyan majd meglátjuk. Mikor észrevettem magam, hogy miket mondok hirtelen leültem. Nem hittem el, hogy ezt most én teszem, és azzal akivel sosem akarnék olyat tenni mint akkor te énvelem. hejj de bonyolultságos.
A másik. A hegedűs. Olyan vagy mint egy idegesítő motoszkáló gondolat, egy egér aki kaparja a falvédőt és nem hagy aludni. Tudom, hogy jó tudna lenni, és tudom hogy egyszer már volt. voltál, voltunk. nem tudom mikor de így van, én felismertelek, te meg úgy sem hiszed el a nyílvánvalót. Szóval kicsit zavar ez az eleve elrendeltség érzés, hogy Zsófikám itt aztán nincs kecmec övé leszel szőrőstűl bőröstűl és talán még boldog is leszel. Mint egy puha és meleg szakadék amit nem lehet kikerülni. 
Nem akarok több Dávidot gyártani magam köré, de én sem méltóztatok más pórázán legelészni, törékeny az egyensúly. Kormossal szerintem sikerülne, vele azt hiszem minden sikerülhetne. De legelőször azt akarom, hogy egyedül sikerüljön. Sokminden. Teleírni sok sok oldalt csodás szellemem szüleményeivel, felvételizni, nyelvvizsgázni, felvételt nyerni, elmenni innen anélkül hogy belepusztulnék. Talpra állni, egyedül. Nem tudok most alkudozni, nem tudok elhallgatni - rossz barátnő leszek? Micsoda közhelyek, arconcsapnám magam a legközelebbi enciklopédiával. Nehéz heteket élünk de én most is érzem hogy Istenke simogatja a hátam, például valamelyik reggel, mikor egy rettenetes hét volt mögöttem, és szorongós fogcsikorgatós éjszakák, egyszer csak másnap kitisztult az ég. Sütött a Nap és csillogtak sőt! ragyogtak a szállingózó hópelyhek. Akkor már nem tudtam nem örülni mindennek ami körülöttem van. Minden éles körvonalat kapott, beilleszkedett a helyére, mint annó a villamoson mikor el akartál hagyni és én magamba roskadtam. Látod? megint bántalak, hogy ilyenekre emlékeztetlek. ezért ebből talán még az tűnik ki, hogy nem vagyok túl mindenen ami te vagy. Kormoska mit csinálhat most new york city forgatagában? Mindjárt éjfél. nála csak este 6. kinn zuhog a hó. megállt a fény az utcákon, az örökérvényű sárga holdsereg, emlékszel? ezt is tőled loptam. sok mindent vettem tőled. talán adtam is valamicskét.

Megettem az összes mandarint, felhívnám a pomázi muzsikust. Talán alszik már, mint nyáron a leánder az ablak alatt. Apa jut eszembe, az ablakról. Meg az hogy minden lábnyomát megcsókolnám. Sokszor gondolok arra, hogy nem akarok elmenni innen, hogy nekem itt a jó. Hogy itt vagytok ti, a legjobb barátok a Föld fundamentumán és itt van a legjobb család, és Szentendre meg Budapest akik olyan régi barátaim már mint a két tenyerem. És akkor itt harcolok a személyigazolványommal hadonászva vágtatnék akármelyik határ felé. Válaszút, ezt a kártyát húztam még annó abban a fehér lepedős labirintusban. Te is ott voltál. emlékezhetsz rá. Akkor is volt egy válaszút most is van. Mindig lesz is talán. Csak ez a kettősség nem hagy nyugodni. 
Tatára gondolok, meg Papa érdes kezére amivel levágta a kakast aki bántani merészelt. Iván mondta - sose felejtsd honnan jöttél. 

csak azt tudnám, hogy hová tartok.

elfelejtettem hogy mit akartam

3-ra nagylány leszek

megjavultunk. 
egy szakítás mindig szomorú, nem tudok örülni még azt hiszem. nem tudom hogy tudok-e csak azt tudom hogy nem akarok tőled hosszú levelet olvasni mert összeroppantana. elesnék. bele valami pocsolyába valami pocsolyás helyen. nagyon sok minden történik, és tudom hogy még gondolsz rám és tudom hogy ez egy folyamat, egy seb meg akármi. neked a szavak voltak az erősséged. és tudom hogy nekem is azok, de végtére is ezek csak szavak. csak szavak. amik mögött valami nyálkás bizonytalanságot véltem felfedezni szinte mindig. nem vagyok egyedül, de biankát elküldtem. még sírtam is miatta a héven. közben egy kék szemű férfi bámult nagy együttérzéssel. olyan ez, mint mikor gondolsz valamire, hogy ennél érettebbek vagyunk, ennél már jobban ismerjük egymást de nem. szóval ezért sírtam kicsit. miattad bianka először mióta ismerlek. 
andris épp mosogat megölelném a hátát ha tehetném. 
nem tudom mi ez a szó mánia nálam. csak valahogy most több levelet írok neked mint eddig. és rettegek ettől, hogy egyszer tényleg írok egyet és te elolvasod és válaszolsz én meg beleremegek. nem tudom mi történne akkor. talán sírnának a madarak hogy mégsem lettünk egymáséi, vagy valami hasonló hatásvadász jelenet. olyan ez mint akkor a papuccsal, vagy előtte a lucával vagy a gerdával. kriptonit. láva.
láv a láva láva a láv -a 

little bird

have you got the key?

lázas vagyok

Ősz van A lombok még az ágakon
kinek panaszoljam el a bánatom
Ki érti meg hogy minden mondhatatlan
A semmi ágáról is leszakadtam

de igazándiból nem ilyen vészes a helyzet, csak Zalán Tibor az egyik nagy szerelmem. (a sok közül)

mikor kisemlős elővette a nagy kék bevásárlótáskából azt a puha papucsot és mosolyogva mutatta, hogy nééézdmilyenkirálypapucsotvettem, hirtelen bevillantál. végigfutott rajtam valami hideg. ilyet vettél nekem is. még mindig nálad van, az előszobában, a cipősszekrényben. pedig már a létezéséről is elfelejtkeztem. mindenkinek igaza volt, hogy ez egy folyamat, és nem még nincsen vége.

nem szoktam bánkódni, de ezt most valamiért rettenetesen szomorúnak éreztem. talán meg kéne tanulnom, hogy ne okozzak fájdalmat magamnak. a csillagszemű juhász kicsit pórázon tartott az elmúlt napokban, kutyául szenvedtem de azt hiszem ennek már vége van. a türelem önmagunkkal szemben talán ezt is jelenti, a megbocsátást, minden hülyeségért, minden elhamarkodásért.

csak jönne már az a nagy sűrű sötétség.

3aspirosmetró

úgy is jönni fog. hidd el, hogy jönni fog.

mindenkinek zöld szeme van

nem látok semmit csak az arcodat. Kriszta leszek? i'm afraid. szavak amiket leírok. megváltoztattalak, megváltoztattál. mások a vonalak az arcodon. mint a víz az ujjaim között. veszprémbe kéne utaznom, hogy lássam a fény szín mozgást. elképzelem hideg eres kezét abban a szobában, vajon csukva vannak sokatlátott szemei? szeretnék fényképezni. szeretnék biciklizni. szeretnélek arrébb lökni magamtól, hogy többé ne tudj belém marni. törhetetlen szívű leszek/lettem. ugye így mondtad? félek, látom magam fehérben a hegedűs mellett. boldoggá akarna tenni talán sikerülne de nem merek én bólogatni semmire se. most nem. még nem. leesnek a gyűrűk az ujjaimról. boldog vagy? azt hiszem nem ilyen a boldogság. és te boldog vagy? 

két napja

húzd ki magad, egyél poharat

Marci össze akar velem költözni. Én megint a kis álomvilágomba vagyok belefeledkezve. Volt egy férfi akivel sokat álmodok, és azt hiszem hogy ismerem, illetve ismertem valamelyik életben, és újra és újra visszajön. Mindig olyan emberekbe vagyok szerelmes akiket nem ismerek. Kivonultam, de olyan ez mint egy mély lélegzetvétel. A szomszéd fiúval eláztunk hazafelé, azt hittem visszaesek az ágyba. Nincsen senki, senki csak Pauer Gyula a fejemben, és a lapok amiket teleírok vele. Sokszor elképzelem Őt ahogy kipattan a kórházi ágyból és zenekíséret mellett kivonul az utcára. Az ősz lezsibbaszt, de csupa jó értelemben. Rohanok a gólyavárba.

2012.10.4.

not me

megint 18 éves vagyok és észreveszem ahogy összekarcolódott a zene a zsebemben. zöldes-barna szemed van, ezt már el is felejtettem. quick recovering, mikor leléptem a peronra akkor jöttem rá, hogy nekem még mindig te vagy a gondolatom, pedig milyen rég volt és milyen kevés volt. este fájt a fejem és gyógyszert adtál. másnap reggeliztünk a műanyagos nyomasztóan koszos és mégis fehér konyhában.

szabadulj meg a démonoktól!!

nem jönnek le a tinta szívek a kezemről. 

damjanich utca

pont pont pont

olyan mintha egy szürreális mesében élnék. a sárkány felfalja az összes királylányt. sosem voltam még ennyire meztelen. jó esténk volt, szépen ragyogtak a csillagok. összeforrtak a lyukak, te elmész, te megérkezel. belemartál az oldalamba, azt mondtam hogy ne csókold meg azt a lányt ha nem akarod:)) őrült skizofrén fiú, őrült szemekkel. azt mondtad love until we bleed akkor gondoltam hogy megcsókolnálak, nagy volt a belmagasság, elképzeltem ahogy elalszom az egyik emeleti sarokban. nem hagyom hogy megint meghúzd a hajam. büszkébb vagyok mint négy éve, és okosabb is. elkerüljük egymást, a táncteremben

szabadnak kell lenni azt hiszem.

igazán szabadnak

elemérnek, csak ajánlva

napok óta itt lebegsz a a mellkasomon, mint egy vihar előtti szívritmuszavar, egy feladat amit mindig halogatsz de egyszer muszáj letudni.

régen azt írtad, hogy a mi mesénk nem érhet véget. mindent elolvastam. amik eddig csak kísértettek, az összes szellemet kiengedtem a szekrényből. voltak idők, mikor csodálkoztam, hogy nem tudok sírni miattad, hogy mindenre emlékszem de nem jön mellé érzés. emlékeztem arra is hogyan tartod a poharat és hogyan ráncolod a homlokod és mégsem éreztem azt, hogy szomorú lennék. megfordultak a dolgok. de most sem fájdalom ez, inkább meglepettség, hogy valaki ennyire tudott engem szeretni.  ilyen megkérdőjelezhetetlenül, pedig pont ez volt a baj mindig, hogy nem hittem neked. sokszor mást tettél és mást mondtál, emlékszem mennyire nyomasztott a nagy barna télikabátod, ha eszembe jut még most is. mennyiszer lett könnyes a szememtől az a szörnyű érdes kemény kabát. sosem tudtam nyugodt lenni melletted, de téged még a nyugalomnál is jobban szerettelek, csak úgy mint te engem. "ez rajtunk kívül álló, ami annyit jelent hogy elpusztíthatatlan" megszépítem a régi dolgainkat. lemosom az arcod, betakarlak és kiküldelek az ajtómon. nem sírok nem szomorkodom. egyedül vagyok a nagy csendes szobámban. teljesen egyedül, és tudom hogy így kell lennie. gyógyulófélben vagyok Bakci átlát rajtam, olyan vagyok neki mint egy egyszerű kifestőkönyv.

eljött ez a fázis, hogy hálát érezzek. persze e mellett felmerül bennem a gondolat, hogy fog-e még valaha engem így szeretni bárki is? találni fogok valakit aki inspirál? mostanában nem találkozom érdekes emberekkel. a legtöbb ember egyforma, felszínes, unalmas. marci azt mondja, hogy nincs is olyan hogy szerelem:) ádi meg racionális akar maradni.

unom, hogy én meg ilyen szentimentális vagyok. unom és tudom, hogy valahol még undorodom is ettől. és mégsem tudom lenyúzni a bőrömet.

nem bánt, hogy neked van valakid, és nekem senkim sincsen. mert mostmár elhiszem amiket írtál. most már értem az összes leveled.

éjszaka lázasan ébredtem, most annyira fáj a torkom hogy alig bírok lélegezni - valamit nem mondtál ki amit akartál.

pedig talán még többet is.

szóval most ilyenek vannak,  Jimi énekelte régen, hogy a homokvárakat végül elmossa a tenger.

nem érzek sokmindent, leginkább csak

ürességet.

2012.09.27

molnárék a tóparton

erdők, mezők, a világegyetem légzésszünete. nem fenék-ülőgumó - mivan? csinálj 5 katapranumot és elmúlik a spleen. zsombor szerelmes a spanyol nőkbe de sosincs szerencséje velük. Nico még mindig mérges a volt barátnőjére, nem hiszem, hogy a tagadás bármiben is segíthetne nekünk. a kastélykertben láttunk hatalmas hullócsillagokat csodálatos volt, nem voltak fények. andris megfogta a kezem de leráztam. igazából lehet hogy nem kéne húst ennem. megtisztultunk. nem tudok szomorú lenni. szokatlan érzés. próbáltam de nem megy.

böjtölni kezdek

jó lány leszek.

"rád vártam"

a corvintető felzabálja a lányok puncusát, nem vagyok szeretetszolgálat. oldja meg mindenki a maga kis nyomorát.

megint

hamarabb kezd sötétedni

2012.09.04

turn left, turn right

magadban kell tartani. megfordítottad a lapokat, emlékszel legutóbb azt mondtam, hogy egyedül kell ezzel megbírkóznod. neked is, nekem is. aztán csak repültek a hetek. és látom, döntöttél. újra meszeljük a kiskonyhát. Gergő szerint normális ha elönt a láva még ilyenkor. eszembe jut ahogy táncoltunk a nappali közepén. az ember nem szeret egyedül lenni. egyedül csak okos lehet az ember de boldog nem annyira. pedig most  mindenki azt duruzsolja a fülembe, hogy legyek okos. legyek türelmes. pillanatnyi nyomorúság. mindenkinek jár belőle. türelmetlen napok vannak, kiüresedettek, de nem hajszolok semmit. megmosom az arcom, jóéjszakát.

dig a little deeper

álmomban lengyelül beszéltem egy dühös pincérnővel. megnyaltam a munkahelyed ablakát te meg feljöttél a lépcsőn és azt mondtad, hogy sosem féltél még ennyire. csókolóztunk. levendula és mentol illata volt a hajadnak. azt hiszem prágában jártunk. álmomban mindig szerelmes vagyok és  mindig külföldön élek.  most beérném csak az egyikkel is. túl mély nyomokat hagynak az álmok, most egész nap prágába akarok majd menni és ázsiai férfiakkal csókolózni az üvegablakok előtt. rettenet :) Gyuri bácsi szerint túlságosan lógok az előzményeimen, ezért emlékszem majdnem mindre.

táncolhatnékom van.

megint

2012.08.28.

egyszerű

mint ha egyedül állnék egy sűrű erdőben.  gloriously alone.

nem tudok beléd tenni olyan dolgokat amiknek nem hagysz helyet. és sajogni fog a lelkem ha az eperföldre gondolok, a dunára és a kalászi bárányfelhőkre. de aztán ez is elmúlik és élek tovább és te is élsz tovább és a méhek is akik csinálják a mézet.

azt álmodtam, hogy leszedtem a közös dolgainkat a faladról. bedugtam őket a szekrény mögé, és juliska nagyon örült neki. kedves lánynak álmodtam őt. ártalmatlannak. teljes ellentétem, ez talán hízelgő vagy inkább bántó kellene hogy legyen? :) nem tudom csak azt hogy újra lélegzem.

2012.06.21

zsófi a hős

nem mondtál semmit. megint. csak nyavalyogsz hogy most én vagyok az erősebb, és ki merem mondani azt amitől te rettegsz, pedig tudod jól hogy így van. hogy vége van.

üres tépelődés. de így de úgy...jaj-jaj

pedig nincsen semmi semmi semmi

"szívemből kívánom, hogy légy boldog" sírsz, de hiába. tehetetlen vagy, nincsenek érveid. nem tudsz mondani semmit. 

minden olyan üres lett, egy szemvillanás alatt. az összes régi levelünk az összes beszélgetésünk lefolyt a lapokról, szétmállanak az éterben. igazak a szörnyek is a szekrényben. 

truly sad

nem félni jöttem a világra.

élni jöttem.

ma sem mentettem meg a világot

Juliska néni mióta él, nevet. Nevetve nézi a tv-t, nevetve üldögél a lócán a nyárihonyhában, nevetve megy áldozni a templomba és nevetve jár a temetőkben. Ha sok ember között van, valaki mindig kötelesnek érzi magát hogy belékaroljon. Pedig Juliska néni nem rokkant, nem fáj a dereka, és nem kell neki segítség. Ő csak nevet, mélyről jövő, gyönygyöző kacajjal teríti be hálószobáink szürkére festett falainak minden apró szegletét. Kislány korában ragadós nevetése volt, mindenki szerette, mert még a legreményvesztettebb emberek arcára is kiült egy csodálattal teli mosoly ha meglátták a kis Juliskát. Azóta megöregedett, az évek telnek de Ő nem változik, mi változunk. Irigyek vagyunk, mert nem merjük elengedni Juliska néni karját, csak értetlenül kapaszkodunk belé.

2012.05.04

kék katáng

meztelenség - kiszolgáltatottság - az én esetlenségem, az én ürességem, az én lelkem, az én esendőségem, az én vétkeim, az én gyengeségem, az én kiszolgáltatottságom

Ujj Zsuzsi énekelt nekünk tegnap a MissionArt megnyitón, elszívtam az utolsó hosszú vogue-ot és azt gondoltam, talán most boldog vagyok. szépen szomorúan de boldog.

többször véltem felfedezni az arcodat a tömegben, nem tudom melyiknek örültem volna jobban, ha látlak vagy ha nem.

nagy dolgokat teszünk

egymással és egymás nélkül.

Dáci szemeibe nézek. nyugalom. hatalmas zöld mező. hangosan és mosolyogva veszekszünk az utcán - látom ahogy meg akar csókolni, pedig szerinte nincs igazam. de nem érdekli. nem érdekli csak az, hogy ott vagyok és kiabálok vele, mosolyogva, és elröhögöm de mégsem hagyom hogy megfogja a kezemet. Kicsit olyan vagy, mint Edvin, egy kicsit. mintha bármi áron szeretnél. pedig azt sem tudjuk mi ez, és mikor kezdődött.

azt mondtad hiányzik a halántékom - eddig sosem mondtad hogy szereted a halántékomat. de talán én sem mondtam hogy imádom mindenedet és mindent aminek köze van hozzád. még az árnyékodat is megsimogattam volna.

eltömődtek a könnycsatornáim. talán van egy gát. mindenre emlékszem mindenre. de távol maradnak az érzelmek, a megélés, az átélés. csak jönnek a szavak, súly nélkül.

andris meg hiányzik. és dühít, hogy nem keres.

és még csak nem is remélhetem, hogy egyszer csak veszi a bátorságot és azt mondja, hogy... Léda ....

 vettem egy új laptopot.

 kaptam egy új munkát

 elköltözöm Amerikába

 its time to pretend

hintázó idő

tegnap először hallottam a hangodat sok sok nap után. legyőztél. éppen szomorú voltam, és nem nyugtattál meg, csak erőszakoskodtál hogy találkozzunk. elmeséltem az életem törénetét. végighallgattad. a mellettem ülő néni arcán olyan megértés és szeretet csillogott hogy teljesen elképedtem. mikor befejeztük, és letetted, rám nézett és mosolygott. mosolygott. olyan volt, mint egy kedves hátsimogatás, hogy minden rendben lesz.

a mellettem ülő fiú vadul körmölt vmit a füzetébe. nem akartam beleolvasni, mert nem illik nyílván.. csak elkapott a szemem egyetlen egy sort : Sohasem leszek boldog.

remélem  nem búcsúlevélnek szánta.

éjszaka rémálmom volt. felnőttünk, összeházasodtunk és elváltunk. és nem éreztél semmit sem irántam. semmit. azok a nagy fekete szemek teljesen üresek voltak.

2012.05.08

lemerülés

ma egész nap csak sírok. a kutyák nyalogatják le a könnyeimet, vagy anya válla, vagy a pulcsim ujja.

nagyon nagyon rossz nélküled lenni. most megint  rossz és mindenhol ott vagy. mindenben, még a lélegzetvételemben is. most mindenki rugdos egy kicsit, hogy szedjem össze magam, álljak a sarkamra és ne adjam oda magam a bánatnak.

olyan jó lenne hallani a hangod, felvenni a régi életünk fonalát. elfelejteni ezt a sok kétséget és élni, boldogan.

nem tudok hinni magamnak se már inkább felállok és hazamegyek

2012.05.10

az égbolt zár

Nem tudunk önmagunkról semmit. Sok mindent gondoltam, sok mindenről, de mindig egy x. változat lesz. Nem tudom mióta tart, kb 3 hete, hogy külön utakon járunk. Eleinte még tükörbenézni is furcsa volt, valami eltűnt, valami lehullott rólam. Mintha eddig négy szemmel néztem volna a világot, és most csak ebben a kettőben kellene megbíznom. A zokogás elmaradt, maradt a csendes belenyugvás meg az álmok. A fakó bűntudat, aztán rögtön utána az, hogy én nem követtem el hibát. A villamoson nehéz volt, és nehéz lesz még sokszor tudom. De talán most először türelmes vagyok magammal, és nem akarok kapkodni. Mindenben ott vagy. Ez természetes. Minden zenében, minden levélpapírban, minden ceruzában..sosem szerettem még ennyire, így. Nem tudom, hogy fogok-e még valaha. Távolodsz és minél messzebb kerülsz én annyival szabadabb és könnyebb leszek. Hamarosan 13.-a a mi ünnepnapunk, amikor mindig valami kis csoda történik. Ez lesz az első 13.-a nélküled. az első. nélküled. talán a csoda is elmarad

2012.04.12.