2012. október 20., szombat

lemerülés


ma egész nap csak sírok. a kutyák nyalogatják le a könnyeimet, vagy anya válla, vagy a pulcsim ujja.
nagyon nagyon rossz nélküled lenni. most megint  rossz és mindenhol ott vagy. mindenben, még a lélegzetvételemben is. most mindenki rugdos egy kicsit, hogy szedjem össze magam, álljak a sarkamra és ne adjam oda magam a bánatnak.
olyan jó lenne hallani a hangod, felvenni a régi életünk fonalát. elfelejteni ezt a sok kétséget és élni, boldogan.
nem tudok hinni magamnak se már inkább felállok és hazamegyek

2012.05.10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése