tegnap először hallottam a hangodat
sok sok nap után. legyőztél. éppen szomorú voltam, és nem nyugtattál meg, csak
erőszakoskodtál hogy találkozzunk. elmeséltem az életem törénetét.
végighallgattad. a mellettem ülő néni arcán olyan megértés és szeretet
csillogott hogy teljesen elképedtem. mikor befejeztük, és letetted, rám nézett
és mosolygott. mosolygott. olyan volt, mint egy kedves hátsimogatás, hogy minden
a mellettem ülő fiú vadul körmölt
vmit a füzetébe. nem akartam beleolvasni, mert nem illik nyílván.. csak
elkapott a szemem egyetlen egy sort : Sohasem leszek boldog.
remélem nem búcsúlevélnek
szánta.
éjszaka rémálmom volt. felnőttünk,
összeházasodtunk és elváltunk. és nem éreztél semmit sem irántam. semmit. azok
a nagy fekete szemek teljesen üresek voltak.
2012.05.08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése