lázas vagyok

Ősz van A lombok még az ágakon
kinek panaszoljam el a bánatom
Ki érti meg hogy minden mondhatatlan
A semmi ágáról is leszakadtam

de igazándiból nem ilyen vészes a helyzet, csak Zalán Tibor az egyik nagy szerelmem. (a sok közül)

mikor kisemlős elővette a nagy kék bevásárlótáskából azt a puha papucsot és mosolyogva mutatta, hogy nééézdmilyenkirálypapucsotvettem, hirtelen bevillantál. végigfutott rajtam valami hideg. ilyet vettél nekem is. még mindig nálad van, az előszobában, a cipősszekrényben. pedig már a létezéséről is elfelejtkeztem. mindenkinek igaza volt, hogy ez egy folyamat, és nem még nincsen vége.

nem szoktam bánkódni, de ezt most valamiért rettenetesen szomorúnak éreztem. talán meg kéne tanulnom, hogy ne okozzak fájdalmat magamnak. a csillagszemű juhász kicsit pórázon tartott az elmúlt napokban, kutyául szenvedtem de azt hiszem ennek már vége van. a türelem önmagunkkal szemben talán ezt is jelenti, a megbocsátást, minden hülyeségért, minden elhamarkodásért.

csak jönne már az a nagy sűrű sötétség.