2012. október 20., szombat

kék katáng



meztelenség - kiszolgáltatottság - az én esetlenségem, az én ürességem, az én lelkem, az én esendőségem, az én vétkeim, az én gyengeségem, az én kiszolgáltatottságom

Ujj Zsuzsi énekelt nekünk tegnap a MissionArt megnyitón, elszívtam az utolsó hosszú vogue-ot és azt gondoltam, talán most boldog vagyok. szépen szomorúan de boldog.
többször véltem felfedezni az arcodat a tömegben, nem tudom melyiknek örültem volna jobban, ha látlak vagy ha nem.
nagy dolgokat teszünk
egymással és egymás nélkül.
Dáci szemeibe nézek. nyugalom. hatalmas zöld mező. hangosan és mosolyogva veszekszünk az utcán - látom ahogy meg akar csókolni, pedig szerinte nincs igazam. de nem érdekli. nem érdekli csak az, hogy ott vagyok és kiabálok vele, mosolyogva, és elröhögöm de mégsem hagyom hogy megfogja a kezemet. Kicsit olyan vagy, mint Edvin, egy kicsit. mintha bármi áron szeretnél. pedig azt sem tudjuk mi ez, és mikor kezdődött.
azt mondtad hiányzik a halántékom - eddig sosem mondtad hogy szereted a halántékomat. de talán én sem mondtam hogy imádom mindenedet és mindent aminek köze van hozzád. még az árnyékodat is megsimogattam volna.
eltömődtek a könnycsatornáim. talán van egy gát. mindenre emlékszem mindenre. de távol maradnak az érzelmek, a megélés, az átélés. csak jönnek a szavak, súly nélkül.
andris meg hiányzik. és dühít, hogy nem keres.
és még csak nem is remélhetem, hogy egyszer csak veszi a bátorságot és azt mondja, hogy... Léda ....
 vettem egy új laptopot.
 kaptam egy új munkát
 elköltözöm Amerikába

 its time to pretend

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése