zsófi a hős

nem mondtál semmit. megint. csak nyavalyogsz hogy most én vagyok az erősebb, és ki merem mondani azt amitől te rettegsz, pedig tudod jól hogy így van. hogy vége van.

üres tépelődés. de így de úgy...jaj-jaj

pedig nincsen semmi semmi semmi

"szívemből kívánom, hogy légy boldog" sírsz, de hiába. tehetetlen vagy, nincsenek érveid. nem tudsz mondani semmit. 

minden olyan üres lett, egy szemvillanás alatt. az összes régi levelünk az összes beszélgetésünk lefolyt a lapokról, szétmállanak az éterben. igazak a szörnyek is a szekrényben. 

truly sad

nem félni jöttem a világra.

élni jöttem.